Mi történetünk

Intro – Férfi]
Tündi… emlékszel még,
amikor csak barátok voltunk?
Évek teltek el, és egyikünk sem tudta,
hogy egyszer egymás leszünk.

[Férfi]
Kétezer-tizenkettő, július negyedike,
egy nap, amit soha nem felejt a szívem.
Így hozta az élet, egymás mellé álltunk,
és attól a naptól közös lett az álmunk.

[Nő]
November ötödikén közös lett az otthon,
nem volt sok pénzünk, de egymás volt a kincsem.
Volt, hogy csak napról napra éltünk,
de ha együtt voltunk, mégis reméltünk.

[Közös – refrén]
Veled teljes az életem,
te vagy a fény a szívemben.
Ha nincs más, csak te meg én,
akkor is gazdag vagyok, szerelmem.
Jöhet bármi, jöhet még az élet,
én újra téged választanálak, érted.
Mert bármerre visz az út,
egymás kezét el nem engedjük.

[Férfi]
Kétezer-tizenöt, április huszonhetedike,
egy kisfiú érkezett az életünkbe.
Szabika lett a neve, a mi kis csodánk,
és még nagyobb lett a szeretet otthonánkban.

[Nő]
Judit, Alex, Zolika, Szabika és Danika,
így lett teljes a mi kis családunk világa.
Nem volt mindig könnyű, sok könnyet hullattunk,
de egymás mellett mindig továbbjutottunk.

[Férfi]
Aztán eljött egy nap, amit soha nem felejtek,
október tizenhetedike, délután fél hatkor.
Az oltár ajtaján együtt léptünk át,
és egymásnak adtuk a szívünk minden darabját.

[Nő]
Ott megfogadtuk, hogy örökké együtt,
hogy jóban-rosszban egymás mellett leszünk.
És azóta tudom, bármit hoz az élet,
te vagy az, akivel végig szeretnék élni mindent.

[Közös – refrén]
Veled teljes az életem,
te vagy a fény a szívemben.
Ha nincs más, csak te meg én,
akkor is gazdag vagyok, szerelmem.
Jöhet bármi, jöhet még az élet,
én újra téged választanálak, érted.
Mert bármerre visz az út,
egymás kezét el nem engedjük.

[Nő]
És ma már egy kis unoka is vár ránk,
Hanna mosolya beragyogja a családunk házát.
Ha ránézek az életünkre, csak azt látom,
minden könnyünknek megvolt az ára és az álma.

[Férfi]
Tündi, te vagy az, akire mindig számíthatok,
ha elfáradok, a karodban megnyugszom.
Nem kell palota, nem kell gazdagság,
csak te legyél mellettem, és megvan mindenem már.

[Nő]
Te vagy az otthonom, te vagy a társam,
a sok nehézségben is melletted álltam.
És ha újra kezdhetném az életet,
ugyanígy téged választanálak, kedvesem.

[Férfi]
Ha egyszer megkérdeznék tőlem, mi a boldogság…

[Nő]
Én csak rád néznék, és tudnám a választ.

[Férfi]
Mert nekem te vagy…

[Nő]
És nekem te vagy…

[Közös – lassan, érzelmesen]
Az otthon, a család, a szerelem,
a tegnap, a ma és minden holnap nekünk.
Amíg a szívünk egymásért dobban,
együtt maradunk örökké, minden nap.

[Közös – utolsó refrén]
Veled teljes az életem,
te vagy a fény a szívemben.
Ha újra kezdhetném az egészet én,
újra téged választanálak, szerelmem.
Nem számít, mit hoz még az élet,
csak fogd a kezem, és maradj mellettem.
Mert egyetlen dolgot biztosan tudok:
veled teljes az életem.

[Outro – Férfi, halkan]
Szeretlek, Tündi…

[Nő]
Én is szeretlek, Szabi…

[Közös]
Mindörökké.