aliz

de tovább kell lépnem, ezt mondja a harag.
Három hónap volt, se több, se kevesebb,
azt hittem, szerelem — de ez csak képzelet.

Gyűlölted a hg-m hogy oda ne rohanjak,
most már leszarom, mit mondanak rólam.
Amit adtam neked, mind visszavetted,
most meg nézd meg, mit tettél velem.

[1. verze]

Azt hittem, te leszel, aki örömet hoz,
de melletted minden nap egyre mélyebbre húz.
Kerestem benned valamit, ami sosem volt,
a végén csak a csend és a kibaszott gond.

Mindenki utál? Lehet, csak nem mondják,
mosolyognak rád, aztán mögötted szidják.
Engem már nem érdekel, ki mit gondol rólad,
csak azt tudom, hogy többé nem leszek szótlan

[Refrén]

Összetörted a szívem, megszakad,
de tovább kell lépnem, ezt mondja a harag.
Három hónap volt, se több, se kevesebb,
azt hittem, szerelem — de ez csak képzelet.

Nincsen senki, aki most örömet hozna,
de egyszer majd lesz, és nem ugyanaz a szar.
Te maradj a múltban, én megyek tovább,
nem kell már a hazugság, nem kell többé a szád.

[2. verze]

Milyen jól ment minden, amíg csak rutin volt,
amikor kellettem, mindig tudtad, hol vagyok.
De amikor szeretni kellett volna igazán,
hirtelen eltűntél, mint a fény hajnal után.

Ollóztál eleget, tudom, mi ment a háttérben,
más lányok között éltél, miközben én hittem benned.
Csak várd meg azt a napot, amikor mind elhagynak,
én meg majd röhögök azon, hogy végre nem tagadnak.

A kezedbe élveztem, láttam, hogy örültél,
zsepit hoztam neked, mikor mellettem ültél.
Szeretni szeretnék, de most már kurvára nehéz,
mert amit benned láttam, az már rég nem ugyanaz az egész.

[Bridge]

Nem kívánok neked semmit, csak menj az utadra,
én is összeszedem magam valahogy újra.
Amit elvettél tőlem, visszaveszem idővel,
a szívem még vérzik, de nem marad örökre.

Lehet, hogy most fáj, lehet, hogy most gyűlöllek,
de egyszer majd nem számít, hogy ki voltál mellettem.
Te maradsz egy fejezet, amit lezárok végleg,
én pedig továbbmegyek — és nem nézek vissza többet.

[Utolsó refrén]

Összetörted a szívem, megszakad,
de tovább kell lépnem, ezt mondja a harag.
Három hónap volt, se több, se kevesebb,
azt hittem, szerelem — de ez csak képzelet.

Most már nem kereslek, nem várom a válaszod,
nem érdekel többé, hogy kinek adod magad.
Amit elvesztettem, egyszer visszakapom,
te pedig maradsz egy név a régi dalomon.