Kánikula Lentiben

Perzsel a nap a zalai dombokon,
Aranyban úszik minden út és lombokon,
Lenti fölött rezeg a forró levegő,
A Kerka partján megáll egy pillanatra az idő.

A Termálfürdő hív, csobban a nyári fény,
Negyvenezer éves víz őrzi a reményt,
A Szent György Energiapark csendben átölel,
Testet-lelket felfrissít, új erővel tölt el.



Kánikula Lentiben, izzik fenn az ég,
A zalai szél mesél még ezer régi mesét.
Kánikula Lentiben, táncol a napsugár,
Aki egyszer idejön, mindig visszavár.

Kánikula Lentiben, szóljon hát a dal,
A Kerka völgye ringat, míg az este ránk hajol.
Kánikula Lentiben, szívem hazatalál,
Mert Lenti nyári fénye örökké bennem jár.


Dübörög az erdei kisvasút a fák között,
Kistolmács felé a zöld rengeteg zúgva jött,
Kanyarog a sínpár, árnyék fut a réteken,
Nyári kaland vár minden utazón idebenn.

A város tornyai az ég felé mutatnak,
Régi utcák csendben száz történetet súgnak,
Határok közelében nyitva áll a világ,
Lenti őrzi büszkén Zala nyugodt mosolyát.


Kánikula Lentiben, izzik fenn az ég,
A zalai szél mesél még ezer régi mesét.
Kánikula Lentiben, táncol a napsugár,
Aki egyszer idejön, mindig visszavár.


Mikor vörösre festi az eget az alkonyat,
A parkok fölött lassan elcsendesül a nap,
Barátok ülnek együtt egy hosszú nyárestén,
És a város fénye csillan minden ember szemén.


Kánikula Lentiben, szól a nyári dal,
A termálvíz ringat, a szívem itt marad.
Kánikula Lentiben, csillagfény szitál,
Lenti, drága városom, hozzád húz a nyár.

Lenti, Lenti, zalai gyöngyszem,
a kánikulában is te vagy a szerelem.