A jószívű ember (Mulatós)

(Verse 1 – Mulatós ritmus)
A jószívű emberek szerencsések,
én nem így látom.
Mert a jószívű ember mindig ad,
időt, figyelmet, szeretetet, türelmet.

Akkor is, mikor már rég
nem kap semmit vissza.
Az emberek pedig sokszor
természetesnek veszik ezt.

Megszokják, hogy mindig ott vagy,
hogy mindig segítesz,
hogy mindig megbocsátasz.

(Verse 2 – Mulatós ritmus)
A jószívű ember mindig haragszik,
persze, hogy mindig fáj neki a csalódás.

Fáj az árulás, fáj, amikor kihasználják,
de mégis újra esélyt ad,
mégis újra hisz,
mégis újra megbocsát.

És pontosan ezért sérül meg,
újra és újra.

Mert könnyen megbízik azokban,
akik nem mindig
érdemlik meg a bizalmát.

(Verse 3 – Mulatós ritmus)
Sokan azt hiszik,
hogy a jóság gyengeség,
pedig nem.

A legnagyobb erő az,
amikor az élet,
az emberek
és a csalódások sem tudják

kiölni belőled
az emberséget.

De van valami,
amit a jószívű embereknek
is meg kell tanulniuk.

(Refrén – Mulatós ritmus, pörgős)
Nem kell mindenkit megmenteni,
nem kell mindenkinek megbocsátani.
Nem kell minden ajtót nyitva hagyni,
azoknak, akik újra és újra
csak fájdalmat okoznak
az életedbe.