A fiamnak

Emlékszem, amikor még kicsi voltál,
a labda fontosabb volt mindennél.
Lehetett hideg, lehetett sár,
te akkor is játszani akartál.

Én ott álltam melletted sokszor,
néztem, ahogy küzdesz, ahogy mész.
Nem mondtam sokszor, de tudnod kell:
büszke voltam rád, és az is leszek

Mert ilyen vagy, Imi, mindig mész tovább,
ha jön egy új út, te megtalálod az irányt.
Volt, hogy labdát kergettél a pályákon át,
ma kilométerek várnak rád.

De bármerre visz az élet útja,
egy dolog soha nem változik már:
aki egyszer a fiam lett,
az az is marad.


Aztán a labdát futócipő váltotta,
hosszabb lett az út előtted.
De ugyanaz maradt benned mindig:
hogy nem adod fel sohasem.

Segítő kéz, egy jó szó másoknak,
egy mosoly, ami sokat jelent.
Nem csak arra vagyok büszke, amit elértél,
hanem arra az emberre, aki lettél.


Láttam, amikor Evelin mellett
igazán boldog lett az életed.
És amikor Vince megszületett,
még több lett a nevetés.

Most már te is apa vagy,
tudod, mit jelent félteni, várni.
Talán most már azt is érted,
miért jó melletted állni.

Nem ígérek nagy dolgokat.

Csak azt, amit eddig is.

Amíg erőm engedi,
ott leszek.

A rajtnál, a célban, egy meccsen, egy futáson...
vagy csak nálatok egy jó kávéra.

Mert hiába lettél negyvennégy éves...
nekem mindig a fiam maradsz.

Boldog születésnapot Imi!