Ugyan az a nap

Nem hívsz már, csak a csend maradt velem,
régi képek égnek a fejemben.
Azt mondtad, hogy örökké, de elmentél,
most minden szó csak por lett a kezemben.

Refrén
Elvesztem benned, de nem talállak,
üres utcákon még mindig várlak.
Szívem zajos, de kívül néma minden,
te voltál a tűz, ami most is ég bennem.

Füst a szobában, lassan eltűnök én,
minden emléked vág, mint egy kés belém.
Nem kérdezem már, hogy miért lett vége,
úgyis tudom, hogy nincs vissza
De van hogy fel nézek az égre.

Refrén:
Elvesztem benned, de nem talállak,
üres utcákon még mindig várlak.
Szívem zajos, de kívül néma minden,
te voltál a tűz, ami most is itt bennem.

Barcsak minden könnyű lenne
Nem beszélnének rólam ha be csuknam a szemem egy percre
Rájöttem az emberek mindent tönkre tesznek
Ha valaki más egyből rajta nevetnek

Talán egyszer majd mosolyogva nézek vissza rád,
Nem fáj majd minden emlék, minden elveszett csoda már.
De ma még túl nehéz ez a csend,
És túl hosszú nélküled minden perc.

Már nem várlak az ajtóban állva,
Már nem sírok minden éjszakában.
De van egy hely a szívemben örökre neked,
Ahol a múltunk csendben tovább szeret.

Az eső egyszer eláll, a hajnal megérkezik,
De vannak sebek, melyeket az idő csak megszelídít.
És ha egyszer új dal születik bennem,
Te leszel az a fájdalom, amit sosem felejtek el.

Refrén:
Elvesztem benned, de nem talállak,
üres utcákon még mindig várlak.
Szívem zajos, de kívül néma minden,
te voltál a tűz, ami most is itt bennem.