Súlyos Napok

[Verse 1]
Reggel fölkelek, ugyanaz a fal,
ugyanaz a gond, ugyanaz a zaj.
A zsebben a némaság csörög,
és a jövőm megint ködbe lóg.

Nézem a tükröt, fáradt az arc,
de még mozog bennem valami hajt.
Anya szava bennem visszacseng:
"fiam, csak tarts ki, ne engedd el."

Viszem a terhet, nem panaszkodok,
mert aki lent volt, az nem csak beszél.
Láttam, hogy a barát is eltűnhet,
ha az éhség kopog, megváltozik a kép.

[Pre-Chorus]
Nyom a mellkas,
de megyek tovább.
Minden lépés
egy új csatát rág.

Nem lett könnyebb,
csak erősebb lettem.
Aki túlélte,
az tudja, mit vettem.

[Chorus]
Nehéz az élet, nehéz
Nehéz az élet, nehéz
De viszem, viszem
Míg fel nem ér

Nehéz az élet, nehéz
Nehéz az élet, nehéz
Ha el is esek
Felállok még

[Verse 2]
Kapu alatt állok, hideg a szél,
kinn a panel mögött alszik a tér.
Nem kérdezi senki, mi fáj belül,
csak azt, hogy miért vagy megint egyedül.

Volt, hogy a kenyér is számolt napot,
és a remény is csak félve kopogott.
De a csontom alatt ott van a tűz,
nem adom oda, hiába szűk.

Láttam a könnyet a nagyfiú szemén,
láttam a csendet egy özvegy kezén.
A szegénység nem csak üres szekrény,
hanem az álom, ami másnál megy.

[Pre-Chorus]
Nyom a mellkas,
de megyek tovább.
Minden lépés
egy új csatát rág.

Nem lett könnyebb,
csak erősebb lettem.
Aki túlélte,
az tudja, mit vettem.

[Chorus]
Nehéz az élet, nehéz
Nehéz az élet, nehéz
De viszem, viszem
Míg fel nem ér

Nehéz az élet, nehéz
Nehéz az élet, nehéz
Ha el is esek
Felállok még

[Bridge]
Ha kérdezed, mi tart meg,
az a kevés hit bennem.
A sok bukásból összeraktam,
hogy én is érhetek még fent.

A sebek beszélnek helyettem,
de nem visznek térdre.
Mert minden sötét nap után
jön egy ok, hogy éljek.

[Chorus]
Nehéz az élet, nehéz
Nehéz az élet, nehéz
De viszem, viszem
Míg fel nem ér

Nehéz az élet, nehéz
Nehéz az élet, nehéz
Ha el is esek
Felállok még