Leleksziget 2

Amikor még gyermek voltam
Felettem mindig tiszta volt az ég,
De most hogy nézem már felnőtt fejjel,
A világ zavaros, zord és sötét

Felhõk takarják a gyönyörű eget
Már több irányból fúj a szél,
mindig olyan érzés jár a fejemben ,
Hogy közeledik újra már a tél.

Ha pedig végre kisüt a nap,
és elvonul a nagy vihar
néhány felhő villámot kap,
mellyel jön egy újabb zivatar.

És mindezekkel létre is jön,
okkal együtt, egy új okozat,
folyópartok is elköszönnek,
medret átlépõ folyamat.

A földnek sáros tengerének
hömpölygõ hulláma várt,
az élet táncol penge élen,
reménnyel várva az apályt.

A hullámokon hánykolódva,
találni egy LÉLEKSZIGETet
ahhoz hogy lejjebb menjen a víz,
ki kell nyitni végre egy zsilipet !

A remény kilincsébe kapaszkodva,
átveszed az irányítást,
minden rossznak ellentmondva,
megindítod a vízfolyást !

Az optimizmus ligeten
pesszimizmus megsértése,
hogy zátonyt látsz, vagy szigetet,
Ez felfogásod fő kérdése !