Markoló Földdal

[Verse 1]
Hajnalban indul a gép,
sár tapad a csizmára.
Nagykanál a földbe mar,
szikra nincs, csak munka mara.

Kormos kéz és vasgerinc,
izzad a váll, repül a kö.
Árok nő a markoló alatt,
mint seb, de rend lesz belőle.

[Pre-Chorus]
Nézd, ahogy mozdul a part,
nézd, ahogy nyílik az út.
Nem beszélnek sokat,
csak dübörög a múlt.

[Chorus]
Földet emelnek fel,
földet tépnek szét.
Cigányok a gépben,
kemény a szívük, kész.

Földet emelnek fel,
földet tépnek szét.
Minden csapás nyomot hagy,
és áll a munka még.

[Verse 2]
Kövek közt szalad a kés,
csörren a lánc, reped a talaj.
A lapát nyelve fekete,
de a mozdulat pontos, szilaj.

Kicsi pihenő a platón,
víz korty és egy rövid nevetés.
Aztán megint jön a forduló,
jön a sár, megint a nehéz.

[Pre-Chorus]
Nézd, ahogy emelked a gát,
nézd, ahogy görbül a domb.
Aki ma itt dolgozik,
annak a markában otthon dobog.

[Chorus]
Földet emelnek fel,
földet tépnek szét.
Cigányok a gépben,
kemény a szívük, kész.

Földet emelnek fel,
földet tépnek szét.
Minden csapás nyomot hagy,
és áll a munka még.

[Bridge]
Ha a föld beszélne, tudná,
ki húzta meg a vonalát.
Ki vágta meg a mély árkot,
ki rakta vissza a hazát.

[Final Chorus]
Földet emelnek fel,
földet tépnek szét.
Cigányok a gépben,
kemény a szívük, kész.

Földet emelnek fel,
földet tépnek szét.
Amíg áll a markoló,
addig áll a név is még.