Gyermekeim

Csak egy esélyt kérek még az élettől,
Hogy ne válasszon el minket a félelemtől.
Két kis szívért harcolok minden egyes napon,
Mert ti vagytok az álmom, a legszebb jutalom.
Lehet hosszú még az út és néha fáj nagyon,
De értetek felállok minden hajnalon.
Ti vagytok a remény, a szívem két fele,
Értetek küzdök majd örökre.
Szeretném már látni két kis szemetek,
De a félelem még mindig itt vezet.
Nem tudom, elég erős leszek-e én,
Hogy mellettetek álljak az út elején.
Szívből várlak erre a nagy világra,
De a lelkem sokszor fájdalomba zárva.
Annyi kérdés kavarog még bennem,
Csak azt kérem, higgyetek majd nekem.
Ha néha elvesznék az éjszakában,
Keressek reményt minden csillagfényben.
Mert tudom, hogy egyszer eljön az a nap,
Amikor a szívünk újra együtt dobbanhat.
Csak egy esélyt kérek még az élettől,
Hogy ne válasszon el minket a félelemtől.
Két kis szívért harcolok minden egyes napon,
Mert ti vagytok az álmom, a legszebb jutalom.
Lehet hosszú még az út és néha fáj nagyon,
De értetek felállok minden hajnalon.
Ti vagytok a remény, a szívem két fele,
Értetek küzdök majd örökre.
Anyukátokkal sok a könny és a vihar,
Mégis hiszem, hogy egyszer minden helyre marad.
Nem akarom, hogy a harag győzzön felettünk,
Hiszem, hogy van még út előttünk.
Ha hibázom, kérlek, bocsássatok meg majd,
Mert a szívem értetek minden nap harcba száll.
Nem vagyok tökéletes, ezt jól tudom én,
De értetek leszek mindig remény.
Egyszer majd a kezeteket foghatom,
És minden könnyem mosollyá változom.
Akkor tudni fogom, hogy megérte várni,
Mert a családért mindig érdemes harcolni.
Csak egy esélyt kérek még az élettől,
Hogy ne válasszon el minket a félelemtől.
Két kis szívért harcolok minden egyes napon,
Mert ti vagytok az álmom, a legszebb jutalom.
Lehet hosszú még az út és néha fáj nagyon,
De értetek felállok minden hajnalon.
Ti vagytok a remény, a szívem két fele,
Értetek küzdök majd örökre.