Mostparipa

A világ porondján röhög a valóság,
Színes ruhában a tánca nem az igazság.
Sokan tapsolnak, ujjonganak vígan,
De a mosolyuk az arcukra béklyóként ráfagy.

Eme színdarab írója hiányzott az óráról,
Ahol azt tanítják, dolgozz a saját Forrásból.
A megosztás működik, csak nyomd meg a gombot,
Érezd, hogy áldás, amit a szíved elindított.

Az adás tiszta, mindig hallani,
De van aki süket és vak a Start gombot megnyomni.
Légy egyedi, segítő Csodalény
Ne félj a címkétől, ez másoktól ajándék.

Ajándék, mert ettől erősödsz, szívedet színezi,
A valóság álcatrükkje életed nem építi.
Csiribú, csiribá, varázsolj Mostparipát,
Akivel vágtathatsz a világ tajtékfolyamán.

Tárd ki a karod, öleld a szeleket,
Mosolyod elűzi a viharos felhőket.
Lelked szövete csillagot fényesít,
Te vagy a Szeretet, a lovad hazarepít.