Anya

Anya, most egy csendes útra indulsz,
hol már nincs több fájdalom.
Vad sárga rózsák nyílnak érted,
és béke vár minden nyomodban.

Madarak éneke kísér végig,
a nap melege átölel.
Fénye örökké vigyáz rád,
és szeretettel emel fel.

Refrén

Anya, most búcsúzunk tőled,
de a szívünkben örökké élsz.
Lányaid szeretete elkísér,
bármerre vezet is az ég.

Az út most tovább visz téged,
egy csodaszép, békés hely felé.
Mi őrizzük minden mosolyod,
amíg újra találkozunk még.

2. versszak

Anya, hosszú utat jártál,
annyi jót adtál nekünk.
Ölelésed volt a biztonság,
abból él ma is a lelkünk.

Most egy hatalmas rét ölel át,
ahol csend honol és szeretet.
Vad sárga rózsák várnak rád,
és örök nyugalom ölel.

Híd

Ha a szél megsimítja arcunk,
tudjuk, te vagy velünk.
Ha madárdal szól a hajnalban,
érezni fogjuk szeretetünk.

Utolsó refrén

Anya, elengedünk most csendben,
de soha nem engedünk el igazán.
Jó helyen vagy, békében pihensz,
egy hatalmas rét ölel már.

Vad sárga rózsák nyíljanak neked,
a nap mindig melegítsen át.
Mi, a lányaid, örökké szeretünk,
és a szívünkben mindig velünk maradsz.

Szeretünk, Anya.
Mindörökké.

Zongora kísérettel