Kónyi-Kiss család

.1. versszak
Székesfehérváron él egy kis csapat,
Sok nevetés, szeretet tölti meg a napokat.
Botond apa terveket rajzol szüntelen,
Házak nőnek papíron, ügyes két kezében.
Borbála anya segít szépen beszélni,
Mosollyal és türelemmel mindenkit megérteni.
Otthon várja három fiú, három kis csoda,
Náluk mindig történik valami izgalmas dolog ma.
Refrén
Kónyi–Kiss család, együtt oly vidám,
Kaland vár ránk minden délután.
Kirándulunk, játszunk, társast veszünk elő,
Egymás mellett lenni mindig olyan jó!
Kónyi–Kiss család, szívünk összetart,
Bármerre visz minket az út vagy a határ.
Új ház épül, új álmok születnek,
Szeretetből nálunk sosem fogy a készlet!
2. versszak
Benedek már nyolcéves, másodikos fiú,
A judópályán bátor, kitartó és vagány fiú.
Figyel, tanul, küzd és mindig helytáll,
Ha célja van előtte, biztosan odaszáll.
Levente az ötéves, örökmozgó legény,
Judózik és néptáncol, pörög egész évben.
Óvodába jár még, de nagy terveket sző,
Mosolya beragyogja az egész levegőt.
Refrén
Kónyi–Kiss család, együtt oly vidám,
Kaland vár ránk minden délután.
Kirándulunk, játszunk, társast veszünk elő,
Egymás mellett lenni mindig olyan jó!
3. versszak
És ott van Márton, a legkisebb fiú,
Fél évesen mosolygós, igazi kis csodafiú.
Nevetése felragyog, mint a nap sugara,
Mindenki szíve meglágyul egyetlen mosolyára.
Most épül az új otthon, kerttel, fákkal teli,
Ahol majd sok kaland vár, s a gyerekzsivaj veri.
Virág nyílik, labda száll, madárdal köszönt ránk,
Együtt nő majd minden álom, amit szívünkbe zárt.
Záró refrén
Kónyi–Kiss család, együtt oly vidám,
Szeretetből épül minden igazán.
Akármerre sodor minket az élet útja majd,
Egymás kezét fogva leszünk mindig egy csapat.
Kónyi–Kiss család, ez a mi világunk,
Nevetéssel, játékokkal telik minden álmunk.
Új ház, szép kert, sok közös pillanat,
Így őrizzük örökké a családi dalunkat