Editnek

az angyalok lesírták a szemeidbe a fényt
megtisztították a falakat
bent aranyló talpak vannak, ahogy
végigszaladtak Nálad a mezítlábasok

a mélység táncát járják
és ha úgy gondolják, felkelnek gondolatban
a csintalan mosolyából pörgetnek ki
hogy színeset nevethess utoljára

minden nyugodt
ahogy ugrálnak mögötted csendesen
és reggelente a teádba oldódnak filteréből
a gyöngéd évszakok

ha elalszol, kicsi plüssökbe bújtatott a párod
és Te ecsettel lefeded a jelent
nem más ez, csak egy másfajta együttélés
egy bájos harmónia