Régen

Hmm, hm, régen az élet értelmét kerestem, és a boldogság után szelíden mentem, de az utam során egész másra leltem, arra -ami fáj , ami szívem darabokra tépte. Most sok sok év után , minden csillagos éjszakán, a sírás fojtogat, mert a szívem darabokra tépte a bánat és sok fájó pillanat, mintha csak a vihar járta volna át az egész életem, úgy volt csak néhány halvány, boldog pillanat,, hmm , mm hol hibáztam, nem tudom, de én mindig mindenbe a szívem beleadom, adtam, adok,, szerettem, szeretek, de viszonzasul , csak csöppnyi boldogság után, és néhány ölelés, szeretet volt a vágy,..mit egy ember érdemel talán.. talán nem itt lenne a helyem, talán máshol a boldogság jobban rám talál,,, de már késő , az élet máshogy ítélkezett. Maradt csak szép álom, minden, minden amit ostobán hittem hogy én rám is rám talál. Az égen most is ragyogó csillagok, a napsütés szikrázó, a meleg szellő simogatja végig arcomat, de a sok bánat ami át ölel, még ezek a szép percek se mossák el!!