csatornaszagú kezem elernyed csontos ujjaim közé a csönd feszül feszület vagyok legbelül hûl, mi hûl szerinted? miért vagyok elégtelenül elégséges és vén? nincs senki, aki megígér
mosolygós alkimistaként arany titkát keresem, ám nincsen nincsen nekem megbocsájtás szántszándékkal
jószándékkal
hiába mind, aki igaz aki hamis nincs megbocsájtás fekete kavics
szemekre, szájba és a mélybe vetnek megtagadnak elszeretnek