Nincs

csatornaszagú kezem
elernyed
csontos ujjaim közé a csönd feszül
feszület vagyok legbelül
hûl, mi hûl
szerinted?
miért vagyok elégtelenül elégséges és vén?
nincs senki, aki megígér

mosolygós alkimistaként
arany titkát keresem, ám nincsen
nincsen
nekem
megbocsájtás
szántszándékkal

jószándékkal

hiába mind, aki igaz
aki hamis
nincs megbocsájtás
fekete kavics

szemekre, szájba
és a mélybe vetnek
megtagadnak
elszeretnek