A részeg

Lassan botorkál hazafelé,
késő van már, minden lépés nehéz,
és a csillagok fényével játszik,
egy kóbor szél a fekete égen.

Nehezen méri a távolságot,
a járdaszegély és a fal között,
néha megbotlik, káromkodik egyet,
majd egy dalt kiabál bele az éjszakába.

Cigarettát vesz elő, rágyújtana,
de nehéz eldönteni melyiket gyújtsa,
a láng is össze-vissza táncol,
végül rásül az ujja hegyére.

Végre hazaér, csöngetni nem mer,
fél mert az asszony igen tekintélyes,
de valahogy a kulcs nem megy a zárba,
küszöbön találja megérdemelt álma.

Hajnalban az ébredés igen fázós,
a kulcs is megtalálja útját a zárba,
levetkőzik halkan, bebújik az agyba,
az asszony nem ébredt fel, istennek hála.

Reggel szegénynek iszonyú a gyomra,
remeg keze-lába, azt sem tudja, hol van.
Feje is sajog, orvosság kéne,
most csak egy sör, liter bor ebédre.

Láss hát csodát, a betegség elszállt,
a gyógyszer hatott, patikát sem látott.
Újra a kocsmába, a söntésre dől
és este kezdődik minden elölről