Krisztián

Kárpátok bérce vigyázza a múltat,Őseink lábnyomán új utak nyílnak.Duna és Tisza közt dobban a szívünk,Bármerre sodor a sors, ide térünk.Mert egy nyelvet beszél a lelkünk és a szónk,Ezeréves viharban Ringat a bölcső, s a rónaság hívogat,Őrizzük anyánk szép, tiszta szavait.Búzaföld illata, Tokajnak könnye,Büszkeség feszül a dolgos kezekben.Mert egy nyelvet beszél a lelkünk és a szónk,Ezeréves viharban is együtt ring a hajónk.Határok feszülnek, de a szívünk szabad,Magyarnak születtél, s az is maradsz!