Lyrics
Te vagy az én álmom, nagy boldogságom,
nem csak ígérgetsz, valóra váltod
a legtöbb kívánságom.
Köszönöm, hogy vagy nekem,
hogy megoszthatom veled az életem.
Te vagy a kedvenc férjem,
és ezt olyan nagyon-nagyon erősen érzem.
Mellettem állsz akkor is, ha baj van,
soha nem bántottál, szelíd maradtál,
mindig hittél bennem, rám vigyáztál.
Megaultramegamakk,
szeretlek, te majom, ez a mi dalunk ma itt.
Megaultramegamakk,
szívem minden dobbanása rólad mesél megint.
Nevetek, ha rád gondolok,
veled még a rosszból is csoda lesz, tudod.
Megaultramegamakk,
szeretlek… te majom,
és ezt a világ végéig mondogatom.
Volt, hogy reszketve, félve vártam,
rettegtem, hogy egyszer elveszíthetlek.
Mikor a kórházban voltál napokon át,
csak fogtam a félelmem, s a neved rebegtem.
Köszönöm, hogy mégis itt maradtál,
hogy engem soha magamra nem hagytál.
Tudom, láttad, hogy belül majdnem szétestem,
de te mosollyal győzted le a sötétet bennem.
Megaultramegamakk,
szeretlek, te majom, ez a mi dalunk ma itt.
Megaultramegamakk,
szívem minden dobbanása rólad mesél megint.
Nevetek, ha rád gondolok,
veled még a rosszból is csoda lesz, tudod.
Megaultramegamakk,
szeretlek… te majom,
és ezt a világ végéig mondogatom.
Mikor a fiam elment, az ég is megszakadt,
csak csend maradt, és millió darabra tört nap.
De te akkor is fogtad a kezem,
tartottad a szívem, mikor én már nem bírtam el.
Veled sírtam, veled álltam talpra,
minden könnycseppem a válladon landolt.
Ha rám nézel, tudom, nem vagyok egyedül,
bármi fáj is, a lelkünk mindig összefonódik belül.
Megaultramegamakk,
szeretlek, te majom, ez a mi dalunk ma itt.
Megaultramegamakk,
szívem minden dobbanása rólad mesél megint.
Nevetek, ha rád gondolok,
veled még a gyászban is szelíd fény ragyog.
Megaultramegamakk,
szeretlek… te majom,
és ezt életem végéig mondogatom.
Utolsor s nem utoljára mondom el neked,
hogy jó ember vagy, s te vagy az én szívemben a rend.
Ha újra kezdeném, százszor is téged választanálak,
mert nélküled a napjaim csak félárnyékban állnak.
Megaultramegamakk,
szeretlek, te majom, míg csak dobban a szív.
Megaultramegamakk,
a nevedet suttogom, ha a csönd körém kúszik.
Nevetek, ha rád gondolok,
mert tudom, hogy veled a végső percig jutok.
Megaultramegamakk,
szeretlek… te majom,
és ezt életem végéig mondogatom.
Köszönöm, hogy vagy nekem, hogy őrzöl, hogy vársz,
jó ember vagy, szívem társa:
örökké az én Szécsi Pálom maradsz.