Az ő életük is számít

Vannak napok, mikor nincs kezdet sem
csak csend marad az otthon szegletén
Egy élet, ami nem kér pihenőt
csak viszi csendben az időt

Nincs műszak, ami véget érne már
az éj ugyanúgy felelősséget zár
És minden percben ott a kérdés
ami belül újra és újra ég

Ki vigyáz rá, ha én már nem bírom
ha a világát már nem tartom a karomon
Ki marad, ha minden elfogy majd
ha bennem is elfárad a zaj

Mondd, hova tűnik a segítség
ha minden ajtó zárva még
Ki mondja ki, hogy lesz tovább
ha nincs, aki megállna már

Bezár az iskola, elcsendesül a tér
és nincs hova menni, nincs új remény
Csak a család marad egyedül
egy rendszer nélkül, ami kívül

Ki vigyáz rá, ha én már nem bírom
de talán egyszer lesz, aki bírja majd nyomon
Lesz még segítség, lesz még tér
ahol nem csak a csend beszél

Az ő életük nem a peremen van
hanem itt, közöttünk, hangtalan
de még mindig számít
és mindig számít