[Verse 1] Tépjük szét a láncokat, a tűzben edződünk! A gyengeség nem opció, csak előre tartunk!
A viharba beleüvöltünk, a föld megremeg, mi vagyunk a győztesek, senki sem állíthat meg!
[Chorus] Tépjük szét! A láncokat! Tépjük szét! Mi megyünk tovább!
Mi vagyunk a győztesek! Mi vagyunk a győztesek! Senki sem állíthat meg! Senki sem állíthat meg!
[Verse 2] A harcmezőn dörög a dob, összezár a sor, porból is felállunk még, és nem lesz vége most.
A szemünkben láng lobog, nem törhet meg az ár, ha jön a sötét, mi állunk, és átszakítjuk már.
[Chorus] Tépjük szét! A láncokat! Tépjük szét! Mi megyünk tovább!
Mi vagyunk a győztesek! Mi vagyunk a győztesek! Senki sem állíthat meg! Senki sem állíthat meg!
[Bridge] Most még egyszer! Most még közelebb! A szívünk dob, mint a mennydörgés.
Nem hátrálunk, nem fordulunk, a végső roham most indulunk!
[Final Chorus] Tépjük szét! A láncokat! Tépjük szét! Mi megyünk tovább!
Mi vagyunk a győztesek! Mi vagyunk a győztesek! Senki sem állíthat meg! Senki sem állíthat meg!
Style of Music
Hungarian stadium rock with driving mid-tempo four-on-the-floor drums, gritty palm-muted guitars, pounding toms, and gang-shouted choruses; verse rides tense low guitar and tight snare, pre-chorus opens with rising cymbals and layered doubles, chorus hits wide with stacked shouts and octave guitars, bridge drops to voice and toms before a final full-band lift. Rough male vocals with shouted doubles, group ad-libs on the hook, snare fills into each section, reverse cymbal swells and a big final crash, bright and punchy mix with arena-sized width.