Életem története

1. versszak
Gyerekként futottam a napfény sugarán,
két bátyám mellett szép volt minden délután.
Otthon a nevetés betöltötte a házat,
a szeretet körbevett és vigyázott ránk.

Anyukám és apukám úgy neveltek minket fel,
hogy a szeretet mindennél többet jelent.
Mindig ott voltak, és ma is itt vannak nekem,
az ő erejük él tovább a szívemben.

Mama mosolya őrzött minden nap felett,
Papa szava adott mindig hitet nekem.
Akkor még nem tudtam, milyen gyors az idő,
hogy emlékké válik majd minden, ami gyönyörű.

Refrén
Az életem írta minden dalomat,
könny és mosoly együtt formálták a nyomomat.
Volt, hogy fájt nagyon, és megszakadt bennem valami,
de mindig vitt tovább a szívem valahogy mégis.

Az életem száz úton vezetett tovább,
viharokon át is megmaradt a világ.
Mert minden könny után új fény ragyog rám,
és minden emlék bennem él tovább.

2. versszak
Volt idő, mikor a szívem összetört nagyon,
egy régi szerelem mély nyomot hagyott rajtam.
Azt hittem talán már nem talál rám semmi új,
de a sors csendben felém fordult úgy.

Még február előtt indult minden csendesen,
egy közös kép alatt egymásra néztünk a neten.
Pár üzenetből lett sok hosszú éjszaka,
és észre se vettük, hogy egymás lettünk hamar.

Aztán februárban végre ott álltál velem,
izgult bennem minden apró rezdület.
A játszótér padján megállt velünk az idő,
az első csókodban ott volt már a jövő.

Dávid, azóta eltelt tizennégy hosszú év,
és minden nap melletted még szebbé válik rég.
Ami akkor elkezdődött egy halk üzeneten át,
abból lett a szerelmünk és közös otthonunk már.

3. versszak
Aztán jött egy hír, új élet érkezett,
egy apró kis szív már bennem dobogott neked.
De ugyanakkor mama messzire ment,
és az ég csendjében örökre megpihent.

Az öröm és a könny bennem összefolyt akkor,
egyszerre lett nehéz és gyönyörű a holnapom.
Az élet fájdalmat is adott és ajándékot is,
és a szívem őrzi mindkettőt ma is.

És eljött a legszebb nyári nap nekünk,
kétezer-huszonhárom augusztus tizenöt velünk.
Egy apró kis csoda a karomban pihent,
és minden könnyem szeretetté lett bent.

Noel szemében ragyog a világ minden fénye már,
és vele együtt új remény talált rám.
A keresztelő napján szívből szólt az ég,
Beni lett a keresztapja, ez örök kötelék.

Majd kétezer-huszonöt csendesebb lett már,
Papa is elindult a fény felé tovább.
Hiányzik néha nagyon, még most is fáj,
de érzem a szeretetét, és az mindig rám talál.

Utolsó refrén
Az életem írta minden dalomat,
és ma már hálával nézem a holnapomat.
A múlt minden könnye bennem él tovább,
de már fényt ad nekem minden emlék talán.

Mert itt van mellettem Dávid keze még,
és Noel nevetése minden fájdalmat széttép.
Anyukám és apukám ma is itt vannak velem,
a bátyáim szeretete ott él a szívemben.

Akik elmentek, fentről vigyáznak rám,
mi pedig együtt megyünk tovább az élet útján.
Az én történetem könnyből és fényből áll,
de a végén a szeretet mindig hazatalál. ❤️