Férjemnek

Mikor szétesik bennem minden csend,
Te fogod a kezem, és velem maradsz lent.
Nem kell szó sem, csak egy pillantás,
Benned van az otthonom, minden dobbanás.

(Refrén)
A férjem a támaszom, az erőm, a fény,
Ha vihar jön rám, te állsz mellém.
Két szív egy úton, bármerre visz az ég,
Te vagy az én békém, az örökkévalóság még.

(2. versszak)
Nevetés az arcodon, nyárízű délután,
Kéz a kézben járunk túl minden akadályán.
Egy fagyi olvad el, de mi együtt maradunk,
Minden kis emlékben egymásra találunk.

(Refrén)
A férjem a támaszom, az erőm, a fény,
Ha vihar jön rám, te állsz mellém.
Két szív egy úton, bármerre visz az ég,
Te vagy az én békém, az örökkévalóság még.