Moncsics

Mikor rám mosolyogsz csendesen,
Megáll egy pillanatra minden.
A világ zaját nem hallom már,
Csak te vagy, aki igazán vár.

Pálmai Judit, de nekem csak Moncsicsi,
A szívem hozzád mindig visszaviszi.
Akármerre sodorna az élet,
Te maradsz bennem a legszebb emlék.

[Chorus]
Ó Moncsicsi, gyere bújj még hozzám,
Veled szebb az összes éjszakám.
Ha fogod a két kezem,
Nem kell más már nekem.
Moncsicsi, te vagy a fény,
Aki mellett minden könnyűvé válik rég.
És ha szétesne a világ,
Én akkor is vigyázok rád.

[Verse 2]
A hangod bennem tovább él,
Mint egy régi, gyönyörű zenélés.
Néha csak nézlek csendesen,
És érzem: te vagy a szerelem.

Nem kell nagy szó, sem csoda már,
Mert a szemed mindenre választ talál.
És amikor átölelsz engem,
Otthon vagyok teljesen.

[Bridge]
Köszönöm neked a két gyermekünk,
Marci és Dani a legszebb örömünk.
Bennük él tovább minden mosolyunk,
Minden közös álmunk és titkunk.

[Final Chorus]
Ó Moncsicsi, te vagy az otthonom,
Veled teljes minden holnapom.
Marci nevetése, Dani szeme fénye,
Te vagy mindennek a szíve.
És ha újraírnám az életem,
Ugyanúgy téged választana a szívem.
Mert te vagy az a szerelem,
Akiért mindig hálás leszek.