16 éve veled ❤️

„16 év után” ❤️
(1. versszak)
Augusztusban tizenhat éve már,
Hogy egymás mellett indultunk tovább.
Volt nevetés, könny és rengeteg harc,
De mindig te voltál az én oldalam.
Aztán jött az a szörnyű baleset,
Majdnem elvesztettünk végleg téged.
Ott álltunk félve, összetörve,
És csak azt kértük: maradj velünk örökre.
(2. versszak)
Teljesen bénultan feküdtél akkor,
És senki nem tudta, mi lesz holnapból.
De benned akkora akaraterő élt,
Hogy a lehetetlenből is visszajöttél.
Le a kalappal előtted, Peti,
Mert a nulláról álltál fel megint.
Mentél dolgozni, építeni tovább,
Mintha semmi nem törhette volna át a falát.
(Refrén)
De közben valami mégis elveszett,
A sok munka mögött eltűntél nekünk.
Reggel ötkor mész, este későn jössz,
És lassan már alig találkozunk.
Sokat vitázunk, sokszor a semmin,
Mindketten hamar felkapjuk megint.
Pedig a baleset után azt mondtad nekem:
„Most már minden másképp lesz.”
(3. versszak)
Régen annyit hülyéskedtünk együtt,
Mindent megbeszéltünk őszintén, egyszerűn.
Most meg csend van a falak között,
Mintha mindenki külön életet élne ott.
A fiunk lassan nyolcéves lesz már,
És szüksége lenne rád igazán.
A lányomnak is apa lettél valahol,
Mert szerettelek minket minden bajon túl.
(Refrén)
Nem a pénz hiányzik innen,
Hanem te… a régi éned.
Az az ember, aki nevetett velem,
Aki mellett otthon volt a szívem.
Mi ott voltunk melletted végig,
Segítettünk minden nehéz részig.
És most én csak azt kérem csendben:
Találjunk vissza egymáshoz még időben.
(Utolsó rész)
Mert tizenhat év nem múlhat el így,
Két idegenként ugyanott élni.
Én még mindig hiszem valahol mélyen,
Hogy nem késő újrakezdeni szépen. ❤️