Hogy mondjam?!

“Hogy mondjam?!”
[Verse 1]
Egy képen láttam meg a két szemed,
és egy pillanat alatt elvesztem.
Mintha régen vártalak volna már,
mint két szív, mi újra egymásra talál.
Egy érzés halkan hozzád vezetett,
nem kérdeztem már, csak mentem veled.
Az első pillantás mélyen égetett,
mintha mindig is hozzád tartoztam volna én.
[Pre-Chorus]
Te mindig csak azt kérded: „Hogy mondjam?”
aztán átölelsz hangtalan.
Néha vad vagy, mint a nyári szél,
de a szíved mindig hozzám ér.
[Chorus]
Tizenöt év… és még mindig te vagy
az egyetlen ember, aki bennem marad.
Volt mély a csend és fent a fény,
de végig fogtad a két kezem még.
Ha újra kezdődne minden talán,
megint csak hozzád mennék tovább.
Mert benned lett teljes az életem…
te vagy a legszebb szerelem.
[Verse 2]
Az első éj még bennem ma is él,
két remegő szív és halk szenvedély.
A hajnal túl gyorsan vitt tovább,
de visszahúzott hozzád a világ.
Hiába szállt el minden pillanat,
a szívem mindig nálad maradt.
Minden könny és minden nevetés,
veled lett teljes az egész létezés.
[Bridge]
Volt, hogy egyedül maradtunk még,
és volt, hogy ránk ragyogott az ég.
De bármit hozott velünk az élet,
melletted minden seb is szép lett.
Volt, hogy nem volt semmink, csak egymás,
és volt, hogy túl hangos lett a csillogás.
De akár szegények, akár gazdagok,
melletted mindig önmagam maradok.
És tudod…
néha én sem tudom igazán,
mit ér az, hogy odabújsz hozzám.
[Final Chorus]
Tizenöt év… és most is érzem,
hogy egymásnak írt minket az élet.
Bármerre sodorna minket az út,
a szívem mindig hozzád hazahúz.
Te vagy a fényem minden éjben,
az otthonom minden ölelésben.
És ha egyszer véget ér az ég…
én akkor is téged választanálak még.