Zsolti a főnök

(1. versszak)
Reggel hétkor nyílik a kapu,
Kávé hideg, de már ég a saru,
Papirok közt elveszett élet,
Megint jött három „alig törött” német.

Villog a műszer, csörög a telefon,
Valaki ordít, hogy „ez így nem nagyon”,
Rozsdás Passat, füstös Espace,
Mindegyikre azt mondják: „patika, tesó, nézd!”

(Pre-refrén)
Minden nap ugyanaz a kör,
A rendszám megint félre dől,
És a sor még az utcán kanyarog,
Zsolti csak néz, hogy „ezek nem normálisak…”

(Refrén)
Zsolti nyomja a gombot,
Már fáradt, de még hordja a sok lomot,
Jön az újabb tréler hajnalon,
Minden autó egy külön fájdalom.
Zsolti nyomja a gombot,
A papírhegy lassan az égig robog,
De ha kérdezed, csak ennyit morog:
„Holnapra úgyis jön még több rom…”

(2. versszak)
Kilenc tulaj, négy adásvétel,
Az alvázszám megint nincs helyén el,
Check engine világít százból százon,
De a nepper csak vigyorog bátran nagyon.

„Csak egy hölgy használta, templomba járt”,
Közben a küszöb már régen szétmállt,
Kormánynál ragasztó, tetőn fólia,
Zsolti szemében kialszik a glória.

(Pre-refrén)
A nyomtató megint papírt zabál,
A telefon újra rákiabál,
És mikor már menne végre haza,
Begurul még két „frissen import csoda”.

(Refrén)
Zsolti nyomja a gombot,
Már fáradt, de még hordja a sok lomot,
Jön az újabb tréler hajnalon,
Minden autó egy külön fájdalom.
Zsolti nyomja a gombot,
A papírhegy lassan az égig robog,
És a végén csak halkan motyog:
„Ez az ország bontóból forog…”

(Bridge)
A monitor fénye alatt él,
Az Excel-lel vív örök csatát,
De ha egyszer elfogynának a roncsok,
Talán még furcsának is találná magát.

(Utolsó refrén)
Zsolti nyomja a gombot,
Már fáradt, de még hordja a sok lomot,
Olajszag és forgalmi közt ragadt,
Miközben odakint lemegy a nap.
Zsolti nyomja a gombot,
És közben az egész iroda dohog,
De holnap ugyanúgy indul a show,
Mert a roncsimport sose fogy.