A figyelem kertje

[Verse 1]
Nem az óra ketyegése méri az életed,
hanem a szívbéli percek, miket a magod a valóságba hintett.
Az idő nem homok, mi ujjaid közt elpereg,
hanem a legdrágább mag, mit a lelkedbe elvethetsz.

[Verse 2]
A naptárad teli, mégis korgó gyomorral jársz,
mert a sietség ködében egy percre meg sem állsz.
Ha csak görgeted a fényt, és nem éled a napod,
az időd elfolyik, és csak az üres kehely hangja kong.

[Verse 3]
Nézd a virágot: nem siet, mégis kivirul,
mert tudja, hogy a szeretet a figyelem fényével simul.
Mire nézel? Mit öntözöl? Mi nő a szívedben?
Ott vagy-e tényleg, amikor egy lélek ott áll veled szemben?

[Verse 4]
Lelked nem a munkától, hanem a hiánytól fárad el.
Mert néha a nap huszonnégy órája válasz nélkül telik el.
Az időd: te vagy.
Szereteted a mérték.
Minden jelenlétben töltött pillanat örök érték.

[Verse 5] [without music]
Állj meg tavadnál, nézz a hullámokba mélyen,
Öntözd lélekidőd tiszta, gyermeki fénnyel.
Mert életed kertje attól lesz tágas és zöld,
ha az időd a szeretet, és a figyelmed: a föld.

[Outro]