Téglák Közt

[Verse 1]
Nem kértem kegyelmet, én vágtam az utat,
Hideg a tenyerem, mégis forró a múltam.
Látszott rajtam, hogy nem vagyok játék,
Minden bukás után keményebb lett a szándék.

Aki rám mosolygott, az hátul szurkált,
Én meg nyeltem a port, mégsem lettem puhánk.
Lépteim nyoma ott van a salakban,
Ne beszélj nagyot, ha remeg a szavadban.

Kopott cipőmben mégis nekimentem,
Falnak futottál, én meg csak mentem.
Nem kell a dísz, nekem elég a tűz,
Aki engem mér, az előbb-utóbb tűz.

[Pre-Chorus]
Most figyelj, mert közel van,
A csendem is fegyver van.
Nem hajlok meg senkiért,
Nálam a hit a vérnél ér.

[Chorus]
Erős vagyok, hallod?
Erős vagyok, hallod?
Nem törsz meg, nem hajlok.
Erős vagyok, hallod?

[Verse 2]
Láttam a mosolyt, mögötte a cselt,
Mindig a gyenge az, aki előbb remeg.
Én a sarkon tanultam meg állni,
Hogy ha jön a vihar, akkor sem kell hátrálni.

A falon karcolt nevek mind velem élnek,
Akik leestek, ők ma is kérnek.
Én meg csak húzom a vonalat szét,
Aki belém köt, az elvérzik még.

Nincs nálam mese, csak kemény jelen,
Aki túl közel jön, az elfelejt terem.
Mert én nem hajtom le a fejem senkinek,
A saját utam én csináltam meg.

[Bridge]
Most más a hang, most más a rend,
Aki ma nevet, holnap elveszt.
De én maradok, mint a kő a helyén,
Keményen állok, bármit hoz a tél.

[Chorus]
Erős vagyok, hallod?
Erős vagyok, hallod?
Nem törsz meg, nem hajlok.
Erős vagyok, hallod?