Szilvi kolléganőnknek

Negyven év egy hosszú út gyermekneveket őriz a múlt. Nem volt könnyű minden nap de te mindig álltad a sarat. A ceruzák sorban rendben állnak, és az sem mindegy, hogy bögrék hova kerülnek nálad. A képek a falon egyenesen álljanak,még egy millimétert se hibázzanak. A fotel is tudja hova tartozik más oda nem ülhet bizony addig, míg a habos kávé kanalanként le nem csúszik. Ha a bébik sírtak az nem volt a te világod, a nagyok voltak az igazi barátok. "Ne ülj a székembe.... most már pihenj ,de kimondja meg mit hova tegyünk, ki nézi meg hogy minden a helyén van e még " Nem siettél soha minek is tennéd, a kolléganő megvárt míg míg odaérsz. Most már jön a nyugdíjas lét, sok szabadidő vár rád még. Ültethetsz majd virágot szépen, tudjuk nem szívesen, mert aki a kertet eddig kerülte az ma sem lesz a rózsák őrültje.," Ne ülj a székembe.... most már pihenj, de kimondja meg mit hova tegyünk, ki nézi meg hogy minden a helyén van e még". Most már pihenj ez jár neked, de hiányzol majd elhiheted. És ha ferdén áll majd egy kép eszünkbe jutsz, hogy ez nem is volt oly rég. Bár elmész de az emléked örökre itt marad."Ne ülj a székembe.... most már pihenj, de kimondja meg mit hova tegyünk, ki nézi meg hogy minden a helyén van e még