Sok ezernyi csillag – ezernyi élet nyoma, és minden múltban ott voltál velem. Ha el is felejtjük, mikor újra találkozunk, egy pillantásban visszatér minden. Szemed mélyén emlékezem, hiába új az élet, újra és újra elszakít minket. De mit ér a távolság, ha egyszer már felismertük egymást? Érzem, mikor rám gondolsz, érzem a hiányod sóhaját, ez a fájdalom nem ebből a világból való. Tudom, el kellene engedjelek… de nem tudlak. Így hát megtanulok élni ezzel a csendes, mély fájdalommal. De tudom hogy az égiek okkal döntöttek így .