Hála

Hálaének

Uram, ma csendben Eléd áll a lelkem,
mennyi kegyelmed hordozott át engem.
Volt éj fölöttem, volt könny és félelem,
de irgalmadból mindig új lett minden.

Köszönöm Neked mindazt, mit adtál,
a fényt, mikor a sötétben maradtál,
a halk szavakat, az őszinte kezet,
mely megtartotta fáradt életemet.

Köszönöm az utakat és társakat,
a testvéri, hű, mély pillanatokat,
a nevetést és a csend békéjét is,
mikor szívemben megszólalt Krisztus is.

Köszönöm azt is, ami fájni tudott,
a sebeket, mit kegyelmed begyógyított.
Mert minden könnyben ott volt a szeretet,
és minden törés közelebb vitt Hozzád engem.

Köszönöm, hogy ha elfáradt a lelkem,
nem hagytál egyedül a nehézségekben.
Mikor már magam sem láttam az utat,
Te halkan újra megszólítottál, Uram.

Taníts továbbra is szabad szívvel élni,
nem félve, csak szeretni és remélni.
Hogy minden napban Téged keresselek,
és Benned újuljon meg az életem.

S ha egyszer majd az út végére érek,
ne gazdagságot, ne dicsőséget kérjek —
csak azt, hogy elmondhassam csendesen:
„Minden kegyelem volt, Istenem.”