Keményen dolgozom a műhelyben

Hol hajnal születik a gyár kapujánál,
S a csendet törik gépek szavai,
Ott él a rend, a munka törvénye,
Hol kéz és acél együtt alkot valamit.

Redőny emelkedik, fényt hoz az égre,
Árnyékolás őrzi a nappalok rendjét,
Reluxa hajlik a szél akaratára,
Munkahely hív – s mi felelünk rá.

Műanyag formát ölt izzó tűzben,
Fröccsöntés álma születik újra,
Eszterga dalol acél szívében,
Idő forog – s nem áll meg soha.

Redőny emelkedik, fényt hoz az égre,
Árnyékolás őrzi a nappalok rendjét,
Reluxa hajlik a szél akaratára,
Munkahely hív – s mi felelünk rá.

Műszak vált, de a láng nem alszik,
Fáradt szemekben él a kitartás,
Főnök szava mint távoli harangszó,
Rendet ad – és újra indul a járás.

Nem csak gép zúg – ott ember dobban,
Nem csak kéz dolgoz – ott lélek is van,
A nap végén csend ül a csarnokra,
De bennünk él a holnap hajnala.

Redőny zárul, de fény él bennünk,
Árnyékolás őrzi álmaink csendjét,
Reluxa mögött új nap készül,
Munkahely vár – s mi visszatérünk.