Fagyos Őszi Éjjel

Egy fagyos őszi éjszakán,
Mikor a lelkünk egymásra talál,
Elmúlik minden, mi fáj,
Hisz szavak nélkül is értjük egymást.


Bújj hozzám, s tartson örökké…
Ez már egy évek óta tartó kötelék.
Melletted az órák csak perceknek tűnnek,
Általad a gondolat-kavalkádjaim megszűnnek.


Ebben a világban, hol káosz uralkodik,
Hol már más nincs, csak szenvedés.
Jössz te, ki minden éjjel felvidít,
Mert te nem az vagy, ki csak bolondít.


Bújj hozzám, s tartson örökké…
Ez már egy évek óta tartó kötelék.
Melletted az órák csak perceknek tűnnek,
Általad a gondolat-kavalkádjaim megszűnnek.


Mesés ajkad a fagyban ajakamra tapad,
Gyöngéd kezeiddel cirógatod a hajam.
Ebben a pillanatban… lángra gyúl szerelmünk,
S másé már soha, csak egymásé lehetünk!

Bújj hozzám, s tartson örökké…
Ez már egy évek óta tartó kötelék.
Melletted az órák csak perceknek tűnnek,
Általad a gondolat-kavalkádjaim megszűnnek.


Kezdődött minden, mikor kisgyermek voltam,
Azt, hogy kit szeretek, már akkor is tudtam.
Sosem vágytam másra, mint reád,
S így, hogy itt vagy, többé nem kell más…