Mi mesenk

Kicsim, csukd be a szemed, ne gondolkodj ma,
tudom, hogy itt van minden, mégis tiltja a sorsunk fala.
Előttünk az egész világ, mégsem érhetjük el,
mintha minden út hozzád vinne, de mégis téved el.

Tudom, hogy szeretsz, érzem minden szavadban,
de miért nem bújhatsz hozzám egy csendes pillanatban?
Annyi mindent kibírtunk, mégis bennem maradt,
hogy te voltál az egyetlen, ki igazán megmaradt.

(Pre-Chorus)
Te alapoztad meg bennem, mit jelent az érzés,
minden kérdésemre te voltál a megfejtés.
Azt hittem, a világ a tenyeremben pihen,
de nélküled már semmi sem ugyanaz idebenn.

(Refrén)
Te voltál a legszebb virág az életem kertjében,
akárhányszor elmentünk, újra egymás kezében.
Szeretők voltunk, közben legjobb barátok,
két elveszett lélek, kik egymásra találtak.

Néztük a napot, ahogy felkel a föld alól,
azt hittem én nyertem, a győztes oldalon.
De most csak állok itt, nélküled, magamban,
és kereslek téged minden elveszett dalban.

(Verze 2)
Emlékszel még, mikor minden olyan tiszta volt?
Mikor a világ ellenünk semmit sem szólt?
Nevettünk mindenen, ami fájt volna másnak,
mi ketten voltunk a válasz minden hibának.

Most meg csak kérdések, amik bennem élnek,
mi lett a tűzből, ami bennünk égett?
Mert hiába mondod, hogy így volt rendben,
én még mindig téged tartalak a kezemben… képzeletben.

(Bridge – lassabb, érzelmesebb)
Talán egy másik életben újra találkozunk,
ahol nincs határ, és szabadon álmodunk.
Ahol nem számít sem idő, sem tér,
csak te meg én… és hogy újra ég.

(Refrén)
Te voltál a legszebb virág az életem kertjében,
akárhányszor elmentünk, újra egymás kezében.
Szeretők voltunk, közben legjobb barátok,
két elveszett lélek, kik egymásra találtak.

Néztük a napot, ahogy felkel a föld alól,
azt hittem én nyertem, a győztes oldalon.
De most csak állok itt, nélküled, magamban,
és kereslek téged minden elveszett dalban.