ugyanaz a szív

Néha túl gyors a világ körülöttem,
te meg csendben figyelsz a háttérben.
________________________________________
(Vers 1)
Reggel rohanok, fülhallgató a zajban,
te kávét kortyolsz, más ritmusban, nyugtatón lassan.
Azt mondod: „lassíts”, én meg csak nevetek,
mintha két külön bolygón élne a képzeletünk.
Más szavakat használunk, más a térkép a fejben,
de ha baj van, te vagy az, aki ott van a csendben.
Nem mindig értelek, te sem értesz néha,
de valahogy mégis ugyanoda ér a lélek útja.
________________________________________
(Pre-Chorus)
Lehet, hogy változom, és néha elmegyek,
de a hangod mindig hazahív, ha elvesznék.
Nem kell, hogy ugyanaz legyen minden mondat,
elég, hogy ugyanaz a szív dob alatt.
________________________________________
(Chorus)
Ugyanaz a szív, csak másik ritmusban,
te tanítasz csendben, én meg hangosabban.
Ha el is sodor az élet néha messzire,
te vagy az, aki visszahúz a helyemre.
Nevetünk, vitázunk, majd újra rendben van,
mint egy dal, ami mindig visszatér halkan.
Nem kell, hogy mindig értsük egymás szavát,
elég, hogy ugyanaz a szeretet talál.
________________________________________
(Vers 2)
Volt, hogy bezártam az ajtót a szobámba,
és azt hittem, senki nem ért igazán át a falon.
Te meg nem jöttél be erővel, csak ott maradtál,
mint egy biztos pont a saját viharomban.
Most már látom, mennyi mindent adtál nekem,
akkor is, ha néha nem vettem észre rendesen.
Nem tökéletes, de igazi ez a kötelék,
és minden hibánk csak közelebb visz még.
________________________________________
(Pre-Chorus 2)
Lehet, hogy néha távolabb sodor az út,
de te vagy az otthon, ami mindig visszahúz.
Nem kell, hogy minden ugyanúgy maradjon,
csak az, hogy egymásnak helyet hagyunk.
________________________________________
(Chorus)
Ugyanaz a szív, csak másik ritmusban,
te tanítasz csendben, én meg hangosabban.
Ha el is sodor az élet néha messzire,
te vagy az, aki visszahúz a helyemre.
Nevetünk, vitázunk, majd újra rendben van,
mint egy dal, ami mindig visszatér halkan.
Nem kell, hogy mindig értsük egymás szavát,
elég, hogy ugyanaz a szeretet talál.
________________________________________
(Bridge – érzelmesebb, lassabb)
Ha egyszer felnőtt leszek teljesen,
és másképp nézem majd a világot bennem,
remélem akkor is itt leszel velem,
nem csak anyaként, hanem barátként is mellettem.
Mert bárhova is sodor majd az élet,
a hangod mindig bennem marad végleg.
Nem kell kimondanunk minden félelmet,
elég, hogy értjük egymás csendjét.
________________________________________
(Final Chorus – nagy, K-pop jellegű emelkedés)
Ugyanaz a szív, csak másik ritmusban,
te tanítasz csendben, én meg hangosabban.
Ha el is sodor az élet néha messzire,
te vagy az, aki visszahúz a helyemre.
Nevetünk, vitázunk, majd újra rendben van,
mint egy dal, ami mindig visszatér halkan.
Nem kell, hogy mindig értsük egymás szavát,
elég, hogy ugyanaz a szeretet talál.