Ismét látlak

Fúj az őszi szél,
Csak rólad mesél.
Elmondja hol jársz,
És hogy énrám vársz.

Megkereslek egyszer újra,
Arcomat a szél is fújja.
Arról mesél már a felhő,
Szívemnek te vagy az első.

Sírok hogyha ismét látlak,
Tudnod kell hogy most is várlak.
Te vagy velem és te leszel,
Bennem csakis te hiszel.

Olyan vagyok mint egy gyerek,
Közel menni hozzád merek.
Átölellek testem remeg,
Így a létem teljes kerek.

Mostantól csak annyit kérek,
Ne hasson ránk ma a méreg.
Érted halok érted élek,
Átélünk még sok-sok szépet.