A föld napja

A föld a mi létünk és egészünk,
Ő létezik és mozog,
Róla az ember megfeledkezik,
Ha ő nem szól, vagy nem morog.

Néha megrázza magát
A sok rosszat mindig ő sem bírja,
Mikor testében robbantanak
Vagy bőrén háborúzva

Vívnak csatát az emberek.
Bőrének apró szegletéért,
Mohóan vérengzenek
Egy hamis eszményért.

A fűrész hangját bizony
Szomorúan hallgatja,
Mint kislány ki hosszú haját
Keservesen odaadja.

Ereit miben vére folyik
Sokan nem tisztelik,
Pedig az élet ebből
Virágzik és létezik.

De ő megengedő és elnéző
Az élőlényeknek helyet ad,
Szívéből forró energiáját
Adja önzetlenül másoknak.

Hogy a föld lélegzik-e, ha neki muszáj?
Bizony lélegzik,
Mellkasa repedezik sóhajtása alatt,
De ha mérges eszét vesztve
Kitör rajta a vulkán,
Egy szempillantás alatt.

Az álmát nagy vizek vigyázzák,
Ha felkel
Barátja a nap,
Melegíti arcát.

Szeméről a könnycseppeket,
ő szárítja föl,
Ez barátságuk záloga,
Ezt soha nem adják föl.

Jókedve sokszor van
Ha nem bántják,
Izgalommal várja
Mint kisgyermek az új játékát,
Hogy virágjait a méhek beporozzák.

Barátkozik társaival,
Az égen rejlő csillagokkal,
Kacsint rájuk szelíden,
Kik csillagport hintenek rá kedvesen.

Vigyázzunk rá,
Mert nélküle mi sem létezünk,
Ő megad mindent,
Hogy éljük életünk...