Átlépők

Az Átlépők

Szürke szárnyú hajnal…
Te, szüntelen átlépő,
Éj fogdájából távozó közeg…

Idegen arc —
víz-tükör — rád figyel,
nézeget…
biccent égi fénnyel,
amikor elsietsz.

Süllyedő romok szirmain,
tengernyi hazug kézzel írott sorok,
bűnbakká tett, -lét nélküli- okok,
-létező.... Okozat.
Égi pályán a sosem volt -kezdet-
visítva skandálják —
fel is van jegyezveee —

Látod a víz mögött:
nem mozdul az idő,
-tekercsbe tekert sorai közt-
csillagporos álom.

-az Ébredő- küszöbbe vésett
nevét, fegyverét,
oltár elé teszi.

Átlépsz —
és az üresség vág.
A név ott marad,
pengévé fagyva vergődő partokon.