hobó

Hárfás angyalok – Omega-stílusú, kóboros rezonancia

Kerítés mögött holt emberek
Hárfákkal kezükben.
Nem tudom: őriznek,
vagy kísérnek.

Parázzsal a szemükben
minden sötét, felhőkbe néz.
Koszos ing, gyűrt kabát,
jövőtlen szendergő lét.

A sár leragad, alszik a fény.

Valaki mögötted
már mást zenél.

Valaki mögötted
épp félrelép.

Valaki mögötted
már tudja, hogy félsz.



Szájtátva álmodik a szép új világ,
Szájtátva álmodik, már nem kér zenét.

Fehér falon billegő sorok
asztalhoz ülnek,
már nem én vagyok.