Remény

Már nyílnak a völgyben a kerti virágok, már zöldell a nyárfa az ablak előtt. De látod amott a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár, még benne virít az egész kikelet, de íme hajam őszbe vegyül már, a tél dere megüté fejemet. Elhull a virág, eliramlik az élet. Ülj kedvesem, ülj most le ide,- ki most fejedet keblemre tevéd le, holnap nem omolsz-e a sírom fölibe?