Család

Volt egy nap, mikor minden elkezdődött,
Egy mosoly, egy szó, és a világ megdőlt.
Dávid nézte Vikit, és tudta már rég,
Hogy ez a történet örökké él még.
(Vers 2)
Eltelt pár év, és több lett a fény,
Egy kis kéz a kézben, majd jött még egy remény.
Ivett nevetése, Levi első szava,
Marci szeme csillog, ez lett az otthona.
(Refrén)
Tizenegy év, és még mindig ég,
A szeretet bennük örökké szép.
Három kis szív dobban együtt velük,
Egy család lett minden álmuk helyettük.
Bármerre sodor az élet útja már,
Ők együtt mennek, kéz a kézben tovább.
(Vers 3)
Voltak csendes esték, nehéz napok is,
De minden vihar után jött egy új kis napfény is.
Egy ölelés mindent újraír,
Mert ahol szeretet van, ott nincs mitől félni már.
(Bridge)
És ha majd egyszer nagyok lesznek mind,
Ivett, Levi, Marci – viszik tovább mind,
Amit kaptak otthon, egy biztos helyet,
Ahol mindig várja őket a szeretet.
(Refrén)
Tizenegy év, és még mindig ég,
A szeretet bennük örökké szép.
Három kis szív dobban együtt velük,
Egy család lett minden álmuk helyettük.
Bármerre sodor az élet útja már,
Ők együtt mennek, kéz a kézben tovább.
(Outro)
Dávid és Viki – egy történet él,
Három csoda bennük tovább mesél.
És bár telnek az évek, egy dolog marad:
A család az otthon… örökre az marad.