Út

---

**„A szívem útja”**

**1. versszak**
Szülőfalum utcáján csend ringat még ma is,
Ott tanultam meg hinni, hogy az álom nem hamis.
Anyám szava lágy volt, mint nyári esti szél,
Apám két dolgos keze erőt adott, hogy élj.

Ott nőttem fel a házban, hol az idő megáll,
Hol a múlt még most is a vállamra talál.
Szüleim szemében láttam az ég kékjét,
És bennük tanultam meg a szeretet lényegét.

**Refrén**
A szívem hazahúz, bár messze visz az út,
A szerelem bennem ég, mint örök lángú kút.
Munka, álmok, vágyak – küzdök minden nap,
De bennem él a gyermek, ki hazafelé szalad.

**2. versszak**
Dolgozom csendben, míg az idő elszalad,
Terheket hordozok, de nem roppan a vállam alatt.
Minden verítékcsepp egy új reményt terem,
Hogy egyszer könnyebb lesz, s büszke lesz a nevem.

A szerelem néha halk, néha viharos tenger,
De mikor átölel, megszűnik minden fegyver.
Szemedben megtaláltam, mit régóta keresek,
Egy szívdobbanásban száz csillagot lelek.

**Refrén**
A szívem hazahúz, bár messze visz az út,
A szerelem bennem ég, mint örök lángú kút.
Munka, álmok, vágyak – küzdök minden nap,
De bennem él a gyermek, ki hazafelé szalad.

**Híd**
Barátok, kik messze, mégis itt dobban a nevük,
Egy közös nevetésben újra együtt lehetünk.
Nem látlak titeket, de érzem a szavatok,
Az emlék hídján át újra hazatalálok.

**Záró rész**
Az életem útja kanyarog, mint régi poros táj,
De bennem él a múlt, s minden emlék hazavár.
Szerelem, család, barát – ti vagytok a fény,
Mit őrzök a szívemben az út legvégén.

Mert bárhová sodor az élet szele majd,
A lelkem mindig tudja, honnan indult a dal.
És ha egyszer elfárad a szívem dobbanása,
Hazatalál örökre – a szeretet otthonába.

---