Ahogy a nap néz az égen, Ahogy együtt voltunk régen. Úgy jár az eszem is rajtad, Nyomodat mélyen szívemben hagytad. Akkor voltál a fénylő csillagom, Akkor lógtam csóktól izzó ajkadon. Nappal láttalak,éjszaka vártalak, Állandóan a fejembe zártalak. Voltál nekem az élet,amit élek, Voltál nekem a jövő amitől félek. Karod ölelte erősen nyakamat, Akkor éreztem boldognak magamat. Súgtál fülembe száz mesét, De más férfinak fogtad a kezét. Ezer sebből vérzek én azóta, Nem értem meg azt soha, Hogy lehettem ilyen idióta. Átvertél egy életre tudom, Ezért nálad a köröket nem futom. Élj boldogan nélkülem angyalom, Nem lesz számodra több alkalom.