P

Nem fakítja az emléket az eltelt idő,
őriztem szemed csillogását tudtam még nem késő.

Sokáig távol voltál
köztünk egy egész világ,
mégis őriztük egymást egy életen át.

Talán az idő nem gyógyít,
csak megtanít várni,
hogyan lehet egymáshoz csendben hazatalálni.

Most hogy itt vagy foghatom kezed,
mosolyogsz, rám nézel csillog a szemed.

A hiány nem múlt el, csak megtanult hallgatni,
a szívünk tudta mindig,
hogy kell egymásra találni.

Nem kérek többet csak ezt a csendet, ahol te vagy ott az otthon és a szívem.