Tiszta Kéz

Yeah— (pss)
Nem a zajtól leszel nagy… hanem a tartástól.


Tiszta kéz, tiszta fej, ne add el a lelked,
ma sok a szép ígéret, holnap mind elfelejtnek.
Ha dől a kísértés, én nem dőlök vele,
mert aki rövid úton nyer… az hosszú úton fizet, tesó, fele!


Én nem a könnyűt választom, én a jót – az más,
a kamuszag átüt mindenen, hiába drága a máz.
A haverod ma „tesó”, holnap csak „nem érek rá”,
ha érdek volt a barátság, az gyorsan kifakul ám.

Láttam villogó arcokat, csillogó sztorit,
de a csendben otthon meg szétmarja őket a „miért pont így?”
Mert az ego hangos, a jellem az néma,
de a jellem visz át a bajon, nem a dumád meg a béna…

Ne mondd, hogy „mindenki csinálja”, ez a legolcsóbb mentség,
az igaz út nem trendi, de ad egyenes gerincet.
Ha hibáztál? vállald fel, ne told át másra,
a tiszta szó ritkább kincs, mint a pénz a párnában, bráda.


(Áh!) Tiszta játszma, érted?


Tiszta kéz, tiszta fej, ne add el a lelked,
ma sok a szép ígéret, holnap mind elfelejtnek.
Ha dől a kísértés, én nem dőlök vele,
mert aki rövid úton nyer… az hosszú úton fizet, tesó, fele!


Ne nézd, ki mit mutat, mert mindenki sztár a neten,
de a valóságban sokan csak kókányolnak csendben.
A „majd megoldjuk okosba’” végén mindig drágább,
mert amit elcsalsz ma, holnap visszakéri a világ rád.

Én inkább építek lassan, de stabilan, mint falat,
nem dől össze a nevem attól, hogy fúj egy nagyobb szélvihar.
A tisztesség nem cukor – nem csúszik könnyen le,
de ha egyszer megszokod, nem kell félni semmitől, öcsi, hidd el.

És aki röhög, hogy „minek ez a sok elv?”,
annak a pánik a párnája, mikor éjjel jön a terv:
„jaj mi lesz, ha kiderül?” – na ez a börtön,
én meg alszok nyugodtan, mert nem lop a lelkem, nem töröm.


Nem az számít, mennyit vittél, hanem mennyit hagytál,
hány embernek voltál fény, amikor sötétben maradtál.
A pénz jön-megy, a neved itt marad,
és a végén a tükör kérdez: ember voltál, vagy csak szerep, haver?


Szóval tanulság: ne a könnyűt keresd, a tisztát—
mert a tiszta út nem rövid… csak messzire visz, na csá!