Füst

napcsók az autók tetejét púposítja
fekete pontok, kék lepedőn
néhány madár vagy ki tudja mi jár
fejünk felett, mi ég

egyszerre kihűl, egyedül leuralja
hajamba szél, felmegyek lépcsőn
hogy lássam magam ahogyan már
nézek magam elé

csak zacskók zörögnek, nem tudom
merre hívnak vonatablakok
merre visznek vonatsínek

bontom a palackot, s ha kiiszom
elrejtek belé egy üzenetet
hogy mondani valamit legyen kinek