szerelem

Nem kérdezted, mikor léptél be,
Csak egyszer ott voltál, csendesen.
A világ megállt egy fél szóra,
És minden válasz benned szólt ma.

Nem ígértél többet, csak jelent,
De abban minden benne lett.
Egy érintés, ami bennem marad,
És már nem ugyanaz a tegnap.

A szerelem nem hangos szó,
Nem ígéret, nem nagy zászló.
Csak két szív, ha egyszer összeér,
És tudják: innen nincs miért.
A szerelem nem kér, nem vár,
Csak ott van, és hazatalál.
Ha elvesznék bárhol, bármeddig,
A neved visszahív mindig.

Voltak utak, amik félrementek,
Sebek, amik bennem csendben égtek.
De mikor rám néztél, minden múlt,
Mintha a fény újraindult.
Nem vagy tökéletes, én sem az,
Mégis benned lett igaz.
Nem kell értenem minden miértet,
Elég, hogy érzem: érted.

A szerelem nem hangos szó,
Nem ígéret, nem nagy zászló.
Csak két szív, ha egyszer összeér,
És tudják: innen nincs miért.
A szerelem nem kér, nem vár,
Csak ott van, és hazatalál.
Ha elvesznék bárhol, bármeddig,
A neved visszahív mindig.

Ha egyszer elcsendesül a fény,
És kérdés marad minden remény,
Egyetlen hang marad velem:
A szíved dobbanása bennem.
A szerelem nem múló tűz,
Nem lánc, ami fogva űz.
Hanem két lélek közös útja,
Ahol az „én” már „mi”-re vált újra.