Prométheus

újra nő a máj tűzlopó
emberszereteted a halálod
és a kínod Te bujdosó
léted tagadva mit hordoz a jövendő
fölötted zúg a haragvó idő
alattad megdermedt kő

újra nő a máj Istenem
keselyű csap le rád és meghal a szerelem
sírod a gyászod ez a sziklaszirt
fehér poklod lett
mondd csak el ha tudod hogy mennyit ér
szenvedésed