Kanál

olvadj el a kanálon
már nem én szántom szíved kertjeit
oldódj föl teákban
szétszórt szilánkok sebzik lépteid

remegj meg szelekben
ki szelet vet holnap vihart arat
súghatsz még százszor és ezerszer fülembe,
szívemen önkény lakat

boruló hajnalok
átvirrasztott éjjelek útjain esengve
ha motozol a sötétbe
hangtalan, vértelen Lunaként lebegve

hát rontsd csak sorsodat
ha mered ha mindent el kell veszítened
ide verték be kormodat elvérzett lángjaid
füstölsz a szívemen